Este irdatlan nagy bulit csinélt az étteremben alattunk egy német vallási csoport. Egy részük talán a Kecske tónál szá

A másik része a Bilea tó körül...

Egy része meg a Paltinu Panzió padjain... Egy busszal jöttek, ami nem indult el. Így vagy 11 óráig azt szerelték. Addig a

A Paltinu egyik "szárnya". Onan fényképeztem az első képeket.

Indulunk a Buteanu csúcsra, és Csilla már készen van.

Jómagam is kézsen állok a kevetkező napi megpróbáltatásokra. Asszem legalábbis...

Most észai irányban megyünk végig a Kecskenyereg alatt.

Mocskos nagy felhőzés van.

Az út hírtelen felfelé vezet. Természetesen kijelölt túristaúton megyünk. Még.

Rendesen deresedek.

Nnna, itt letértünk a túristaútról. Pontosabban annyi hó és annyi felhő volt, hogy annyira láttunk, mintha egy egy 20 n

Aztán persze István kis ködben járás után megfejtette, merre kell menni, én is megnyugdtattam magam, hogy az irány helye

Azonban ez egy igen meredek kőomlás, és a hó miatt a kellős közepén megyünk, alattunk meg csúszik le a kő.

István egytől parázott: nehogy valai visszaforduljon. :)

Pedig lett volna jelentkező...

Ott áll az útjelzőtáblánk, és kiabál, hogy arra, arra, arra...

Onnan jöttünk fel a kőkatlanból. Mint kiderült, lentről nézve a jobb szélén kellett volna jönni, mi meg inkább a bal

Ahogy felértünk a gerincre, kezdett kitisztulni a katlan.

A gerincről a Kecske tó (L. Capra) tárult elénk. Jöhettünk volna persze végig Kecske gerinctől végig a gerincen, de íg

Duki itt majdnem megbillent, hogy leessen egy zuhanó fényképezésre.

Stefán meg elhülyéskedte Duki tettét.

Aztán viszonylag hamar felértünk a Buteanu csúcsára, ahol 2507 méteren nagy felhő fogadott minket a változatosság kedv

Csilla úgy döntött, lábat és bakancsot szellőztet.

Akik feljötek a csúcsra. Annamari és Gábor nem másztak fel a sziklán. Én is igen tériszonyosan. :)

A fényképet készítő is rajta a csoportképen.

Nnna, itt paráztam odafelé, visszafelé nem annyira.

Stefán külön megkért, hogy fényképezzem le. Kiscit tejfölös lett a szája...

Amikor pedig elindultunk visszafeé, egy mocskos 2 percre kitisztult a csúcs. Ááááááááááááááááááááá!

Dél felé is a felhők fölé láttunk egy kicsit.

Nnna, megyünk nyugatra, vissza.

Csilla és Duki majdnem visszarohantak a csúcsra...

... aztán kicsit orrlógatva elindultunk mégiscsak haza. :)

A bal térdem mögött a lábam mocskosul fájt, ha hajlítottam. Így é a Kecske nyereghez visszaérvén nem mentem tovább a

Több, mint egy óra alatt zúztam csak le. István odaadta a síbotjait, hogy ne terheljem annyira a lábam. Jól is jött.

Megérkeztem. Azért nem vagyok nagyon fitt. :) Nna, megérte ez a nap, ha fájt is a lábam. A többiek 2 óra alatt megjártá

Térkép