Ködben indultunk neki a tó mögötti hegyoldalnak, hogy felérjünk a Kecske nyeregbe.

Már az út 1/3-ánál ilyen magasról láttuk a sötétlő tavat.

Huhh, még ennyi van csak a nyeregig?

Az utunkat itt álta előszőr hó. Jól megfgdostuk, hogy elhigyjük, igen, itt még nyáron is van belőle.

A házak innen már gyufásdoboznak látszanak lassan...

Közben tisztul az idő.

Vagy mégsem.

Ez a kis kupac akkora, hogy a bal alsó végénél látszó hónyelv az, ami mellett az előbb eljöttünk.

"Itt még megyünk egy kicsit szintben..."

Ja, szintben. :-) A Bilea tó igen csak pocsojává ment össze a lábunk alatt. A tériszonyom itt jutott előszőr eszembe.

Kemény felhőben értünk fel a Kecske nyeregbe,ahol tábla jelzi a kijelölt túraútvonalakat.

Mi a kék háromszögen jöttünk fel.

Kis szusszanás van folyamatban...

...mégis csak első nap, és Csilla 3 hónapos kismama, és Ő csak annyira bírja, hogy mindig elől megy... mi meg loholunk u

Nnnakérem, az ott lent valami nagyon felhős völgy hóval.

Csilla megtalálja a GCBila geocaching ládarejt

Nem hiába hoztam azt a GPS-t. :)

Thomas teljes lelkesedéssel lesi a játék rejtelmeit.

Csilla pedig felírja, hogy bizony, ezt is elkaptuk.

Az ott nem patak kígyó, hanem az kérem egy beton út.

Thomas nem tér magához, ahogy kiderül egy kicsit az idő.

A többiek türelmesen várják, amíg mi logolunk.

Igen magasan járunk már (a GPS-szem itt 40m-t pluszban mutatott).

A Bilea tavat körbe vevő hegygerincen tovább ballagunk.

Ott egy másik kígyó.

Itt megint rám jött a tériszony para. Mindkét oldalon 45 fokos lejtő, ez nekem egy kicsit sok volt elsőre. De megérte lek

A növényzet 2000m felett errefelé fűből, és apró virágokból, valamint kövön élő növényekből áll.

A tériszonyom szempontjából nem tudtam, mi a jobb, ha látom, mi van lent, vagy ha nem.

Az említet kövön élő növénykék...

Mini erdők...

A Bilea tó más nézetből.

Tovább a gerincen.

Az a csík ott nem beton út, hanem vízesés.

A piros vonal jelzésén haladunk. Ahol nem tábláznak, ott kőre festik a jeleket. Ha nincsen hó, mindig szem előtt vannak,

Ibolya. Nagyon sok van belőle erre felé.

Az egész hegység egy naaaagy sziklakert.

A gerincen már majdnem körbe értünk a tó felett.

De azért van még belőle...

A színek nehezen jönnek vissza a képen, mert a köd ellenére nagyon sok fényt kap a gép.

Thomasnak van egy nagy piros jelzése.

Mintha mindig kijönne a helyi önkormányzat nyírni a pázsitot...

... és felszorná kövel...

A jelzéseket nagyon jól karbantartják.

Fotózom Dukit, mert fotózik...

A hegy másik oldala. A hegyen át egy alagút vezet, és az út ott folytatódik. Az alagutat télen lezárják, hogy ne menjen

Határzászló fémből, egy szélben meghajlott fém oszlopon. Ha Erdély autonómiát kapna, itt "lőnének".

"Szánkó pálya"...

... Télen nagyon sok a hóbaleset errefelé. Kicsit extrém a terep.

Az a pirosas tető a szállásunk. Tőle "balra lent" van az alagút bejárata.

István mindenről tudott valamit mesélni. Nemhiába, párszor gyakorlatozott és mentett már itt és amúgy is megfordul erre

Nnna, hogy érzed a magasságot, a fűből fényképezek egyet.

Ide NEM akarok beleesni.

Hegyi havas tengerszem. A méretéről annyit, hogy a nagyobb sziklák magasságánál kisebb egy ember.

Hóból van bőven. Vízből is. Mondták a hír

Első nap mint az őrült fényképeztem. A szemem nem tudtam levenni a látványról.

Hol a makró, hol a mikró környezetet csodáltam.

Néhol a mező tele volt ilyen kis sárga csodabogarakkal.

A felhők ebben a magasságban úgy tűnik, mintha gyorsabban mozognának. Közben csak közelebb vagyunk. Akár csak a madarak.

Azonban nem lehet örökké nézelődni, tovább megyünk katonás rendben.

Na jó, én néha lemaradtam.

Az egyik télen a tó oldalára lavina zúdult. A jég megbillent, és egy fél busznyi gyerek maradt a jég alatt, mikor az vis

Mocskosul lemaradtam. :)

Aztán összekaptam magam, és a csapat elejére vágtattam. Itt még bírta a lábam.

Egy kis csoda.

Ez itt meredek.

Mintha semmit nem haladtunk volna, pedig de...

Az ott elől az Asszony völgy.

Az útra vittünk magunkal inni és szendvicset meg csokit...

... meg nagykabátot, meg fényképezőt, meg spakát, sálat. Itt éppen csak a fényképező kellett.

Az a nagy szikla ott a Torony. Majd egyik nap elmegyünk mellette le a völgybe.

Az Asszony völgy kicsit máshonnan.

Itt meg kéne pihenni...

Na jó, itt. Most. Állj.

A tábla is elfáradt.

A Caltun tóhoz majd egyik nap elmegyünk.

Ha baj lenne, lenne kit hívni. A Bilea tó mellett ott van a segítség. Térerő amúgy többnyire van a hegyen. A völgyekben

El tudnék így pihengetni minden nap, nézegetni a madarakat, harapni a hegyi levegőt, és sütkérezni.

A távolban a Negoj csúcsa látszik.

Lemezborító-terv egy nem létező zenekarhoz.

Kaja, pihi, leégés a napon.

Bármennyire is kellett a kabát, a nap rendesen égetett.

Még két nap, és azok a felhők kicsit többen ideérnek hozzánk.

Arra van dél.

"Nincsen feladat" - egyből megy a viccelődés...

... mert Thomas bealudt. Neki csak a fél arca égett le.

Egy csapat közeleg. A Negojról jönnek, csővázas hátizsák meg ilyenek.

Csilla felmegy a Toronnyal szembeni "kis dombra".

Elnéz keletre...

A kép közepén az ott még mindig Csilla. Fáradt szegénykém... :)

Aztán nyugatra is elnéz. Még mindig nagyon fáradt. :)

A kép közepén az a 3 pixel még mindig Csilla.

Gábor és Annamari azért kevésbé aktívan pihennek velünk, mint Csilla a "dombon".

Regel még úgy indultunk, hogy Csilla megjegyezte, azért ez nem teljesítmény túra, és majd várjuk meg, meg Ő kismama, me

Stefán mögött a két fiatal Erdélyi Magyarok, leűlltek hozzánk kicsit informálódni. Stefán nézi, ki merre.

A természetes emlős világ egyik jelöltje meglátogatott minket.

A kis zerge felvágtázott balra el a "Csilla dombra".

Jóisten hamutartója.

"Fekszik, nyugszik, lábhoz." :) Alattunk az Asszony völgy. Megyünk haza.

A távolban látszik a hegyégtől északra húzódó alföldi rész. Ilyen magasról jóidőben mocskos messze el lehet látni

Oda majd pár nap múlva megyünk.

Onnan meg most jövünk lefelé. Az emelkedőkön ilyen vasoszlopokkal jelölik a túraút haladási irányát.

Eddig többnyire felfelé jöttünk, most irány lefelé.

Az Asszony völgyben egy "sperma úszkál".

A Bilea tótól reggel felfelé indultunk el, és felmásztunk a kép job szélén lévő Kecskenyeregbe. Most a gerinc másik

Ez a gerinc elég volt bemelegítésnek. Azonban tényleg nem nehéz, sok erre felé az egy napos túrista.

Hó és virág egy helyen.

Balra lent az a nyereg még elég messze van, és onnan a tó még messzebb.

Itt jól összefirkálták a terepet az egy napos túristáknak. :)

A jobb oldalon a kövek "izzadnak". A kövek között folyik le az olvadó hó. A nagy ellenfény miatt nehéz volt l

Viszonyítási alap: az arcom és a tó mérete...

A kőfolyásokon kalandos volt elsétálni. A kövek között itt-ott csörgedezett lefelé a víz.

A kép jobb szélének közepéről balra indúl el egy pixel hibának tűnő kis út. Nnna, azon fogunk végig menni a kép ba

Mi 2200m felett vagyunk most, a fenyvesek meg úgy 1000 párszázig tartanak.

Méretekhez: A kép bal szélén megy tovább az utunk körbe le a paláston.

Valahonnan innen zúgott le az a lavina, ami beborította a fél busznyi gyereket a jég alá.

A hófolyás elég meredek volt. Stefán viccelődik... az életével.

Ez egy poszter, nem is jártunk erre felé. :)

Amíg én a sziklafalakon, és a hegygerincen, addig Annamari a hófolyások oldalán parázott.

Na jó, én is paráztam eleinte egy kicsit. :)

A kép alján látszik egy hókotró. Az a télen bizony ott maradt.

A szállásunk az emeleten balról a második ablaknál volt.

Valami zene kéne ide tele zengető effekttel. :) Nagyon állat volt újra és újra lenézni a mélységbe.

A kép felső felén lévő hegyről jöttünk le jobbra, aztán a nyeregből balra végig a kép bal felső széle felé...

Az ott a lábunknál nem drótkötél, hanem egy villanyvezeték, mely egy csörlőhöz megy a téli sporot kedvelőknek. Persze

Gábor és Annamari kicsit lemaradtak.

A túraútvonalak tele vannak keresztekkel, emléktáblákkal, melyek az ott maradtakra emlékeznek. Általában a decemberi h

Vicces, mit paráztunk egyes hóátfolyásokon, miközben itt meg két kisgyerek játszik lazán.

Frankón itt maradt ez télen...

Innen indultunk reggel felfelé.

A tábla is elfáradt.

Vagy az anyaga fáradt el.

Tetkós kő.

Szóval ez itt leégett, és csak nem tatarozza fel az üzemeltetője. Pedig a forgalom folyamatos a hegyen, elbírná a körn

Természetvédelmi környéken vagyunk.

Csilla nem bír magával, és "megszagolja" a Bilea tó vizét. :)

Nem hiszek Neki, hogy elfáradt.

A libegő lemegy egy emberrel is, ha kifizeti az utas az 1.000.000,- LEI-t (~7.200,- Ft). Egyszerre tizen lehet vele menni.

A libegő marketing felülete.

Kissé elfáradtam, lassan hazaérünk.

Gábor csak nem bír magával. Annyira süt a nap, hogy a 4 fokos vizet kipróbálja.

Persze, csak a lábát lógatja bele, az is éppen elég.

"Jól esik a hegyen a sziklatúra. Jó levegőt garantál önnek a proletár diktatúra!"

Térkép