Az Ártándi határátkelő előtt még haraptunk egyet.

Ott a határ. "Sancho! Te hülye vagy? Lelőnek, ha csak úgy fotózol"...

Pintér Istvánt Nagyváradon (Oradea) szedtük fel, aki hivatalosan amúgy hegyimentő.

István a Góbé Csárdában is dolgozik a családjával.

Az első élmények egyike, mely Románia szegény oldalát mutatja.

Szocreál lakótelep.

Szocreál benzinkút design.

Ez itt 50.000,- Ft, azaz 6.950.000,- LEI (régi). Még forgalomban van a régi LEI, az új esetén 4db nullával kevesebbet kell

Hihetetlen furcsa volt ennyi pénzben gondolkodni. Frászt kaptunk, mikor 30.000,- LEI-ért (215,- Ft-ért) vettünk sört, és

Elkerülő út...

Mező, Metró áruház, mocskocs tehén.

Vizes elkerülő út.

Elkerülhetetlen vontatmány.

Felkelő bicajos, akit vagy belevitt egy autós a pocsojába, vagy sokat ivott, és ezért esett el.

A hegyekről lezúduló vizeket felduzzasztják az alacsony vidékeken, hogy Ampert kaphassanak. Ennek érdekében kilóméterek

Bádog tetős templom, dácsia, merci, fakerítés...

A templom tető közelebbről.

A gyakrabban járt utakat az elmúlt években felújították.

A közlekedési morál igen furcsa a hazaihoz képest. A 2x2 sávos utakon lazán közlekednek a sávok közepén, előznek át

Az autópark igen vegyes lett az elmúlt években. A dácsiákat inkább az utak szélén lehet látni nyitott motorháztetővel

Az utak szélén továbbra sincsen az út és a beton-gödör között semmi féle patka.

Ja, és a mesterséges és természetes kátyukból van bőven.

Ez itt egy félig elhordott hegy. Ebből is van elég.

A kontraszt: a gyönyörű természet, amit még nem érintett ember. Nagyon.

Ennek sincsen meg a fele.

A bádogos cigányok által félig megépített házak a 4 év alatt nem sokat változtak.

A vakolta, és néhol a nyílászáró, sőt, olykor a habarcs a tégla között is kevés.

A bádogos cigányok állítólag Mémet vendégmunkásként tanulták el a szakmát, majd haza jőve házépítésbe kezdtek. A

Na jó, van, ami majdnem készen van.

Jellegzetes Román kisvárosi kép.

Nnan, ekkor megint megnyugodtam, jó felé járunk.

Kolozsvár (Cluj Napoca) belsejében egy elhanyagolt temető.

Szuper komplexum.

Végtelen gáz.

Végtelen fatelep.

Jellegzetes egy utcás falu, melyben a házak egymást érik látszólag kert nélkül. Az utcákon a házak előtt üldögélne

A furán rögzített navigációs rendszerünk... :-)

Távolban már látszik a célállomásunk.

Közeledünk a hegyekhez.

Nem, nem is léteznek...

Újabb egybe falu, azonban pár száz mézerrel magasabban.

Az út itt kezd emelkedettebb hangulatban menni alattunk...

A helyi szolgáltató szerint már a Bilea (Balea Lac) tóhoz közel vagyunk.

Jönnek a kanyarok...

A szalagkorlátok...

A szembe forgalom...

A sziklafalak...

A rossz hegyi utak...

A fenyvesek...

A felhők..

...és a hegyek egyre közelebb kerülnek.

Ezeket a vastag betonnal épített alagutakat a gleccserek és a kisebb omlások ellen építették az utak fölé.

Ilyen sziklákból áll a hegység nagyrésze errefelé.

A vízesés a távolban... meg kellett állni megcsodálni. A libegő amúgy a középső épülettől megy fel a hegyre.

Naneee, ez igazi hó?

Nedvesedik az út a felhők miatt.

Poszter. Nem létezik.

Thomas a poszteren sétál.

Ilyen helyeken fogunk mászkálni. Na jó, ahol már fa sem nő.

Kicsit didergünk már.

A naplementét nagyon élvezzük. Harapni lehet a friss hegyi levegőt.

Nagyon jókedvünk van már itt, pedig még vár a szerpentin.

Az "Úúúúúristen!" ismételgetése ment rendesen.

Nnna, mindjárt fent vagyunk.

Ahogy kiszálltunk az autóból, a Bilea tó látványa fogadott minket. Az nem a mi szálásunk, az egy kicsit drága lenne...

Csilla fázik.

Itt szállunk meg a Paltinu-ban 2044m magasan. A nedves levegőben a jó kis fatüzeléses illat szállt minden este.

A bal oldali épület a libegő teteje- A középen egy leégett, és éppen hogy évek óta tatarozás alatt lévő túrista h

Itt autóztunk fel...

Fázunk rendesen, de azért körbenézünk.

A nyári meleg után igen csak vavavavacogtam.

...Csilla is...